whatever
ezt most csak azért reblogolom, mert emiatt kellett percekig küzdenem, hogy ne röhögjek az egyik hallgató pofájába.
nagyon nehéz volt.

ezt most csak azért reblogolom, mert emiatt kellett percekig küzdenem, hogy ne röhögjek az egyik hallgató pofájába.

nagyon nehéz volt.

szép

szép

látszik a fotós

látszik a fotós

lighting-your-fire:

The last weeks of George’s life he was in Switzerland and I went to see him, and he was very ill, and you know, he could only lay down. While he was… being ill and I come to see him I was going to… Boston ‘cause my daughter had a brain tumor, and I said: “Well, you know, I have to go.. I’ve go to Boston” and he goes… It was the last words I hear him said, actually; and he said: “Do you want me to come with you?” Oh god! So, you know, that is the incredible side of George.

somehow, it always makes me cry

óóóóóó :)

elképesztő, hogy meg tudok sértődni ép ész számára teljesen értelmetlen dolgokon.

gn

a minap anyukám és a húgom egy hirtelen felkapott férfidezodorral űzték el a fürdőszobát ellepő hangyasereget

interpretációm: a bátyám szagát még a hangyák se bírják

Én mindent tudok. *

*csak van, amit rosszul